Dr. Nagy Endre 1913. november 12-én született Ószőnyben.
Keszthelyen érettségizett, jogi doktorátusi címét Pécsett szerezte. Németországban, Göttingenben végzett vadászmesterként.
1944-ben, mint csendőr századost a báró Hatvany Alexandrával kötött titkos házassága miatt börtönre ítélik.
Később szakmai tudásának köszönhetően az új rendszerben, 1950- 1952 között a kormányvadászok főnökévé nevezik ki.
A politikai viharok családjával együtt menekülésre kényszerítik. Ausztriában, Németországban foglalatoskodik a vadászattal, majd a Frankfurt melletti Opel Zoo egyik vezetője.
Három afrikai gyűjtőútja után, 1958-ban végleg elhagyja Európát és Tanzániában települ le, ahol állatkertek és múzeumok megbízásából mint gyűjtő és vadbefogó tartja fenn magát. Évek múltán az afrikai ország egyik legismertebb fehér vadásza, állatkert és vadaskert alapító, az afrikai vadászkultúra európai mintára történő átformálója a Kilimandzsáró és a Meru vulkán vadászterületein, ahol egyben vadászati főnök is.
Az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás egyik értelmi szerzője, melyen a tanzán pavilon vezetőjeként vesz részt.
Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben Balatonedericsre, családi kúriájába hozza haza, mely azóta élő állatvilággal körülvéve, mint múzeum működik.
Számos vadásztársaság tagja, a Véreb- és Agarászegylet elnöke. Magas kitüntetésben részesül Tanzániában, idehaza a Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986), a keszthelyi Agrártudományi Egyetem életművéért adományozott honoris causa (1993) és a Hubertus-kereszt aranyfokozata postumus kitüntetésének tulajdonosa. Számos publikációja jelent meg mind külfödi, mind belföldi szaklapokban.
1994. július 12-én távozott az örök vadászmezőkre.
Keszthelyen érettségizett, jogi doktorátusi címét Pécsett szerezte. Németországban, Göttingenben végzett vadászmesterként.
1944-ben, mint csendőr századost a báró Hatvany Alexandrával kötött titkos házassága miatt börtönre ítélik.
Később szakmai tudásának köszönhetően az új rendszerben, 1950- 1952 között a kormányvadászok főnökévé nevezik ki.
A politikai viharok családjával együtt menekülésre kényszerítik. Ausztriában, Németországban foglalatoskodik a vadászattal, majd a Frankfurt melletti Opel Zoo egyik vezetője.
Három afrikai gyűjtőútja után, 1958-ban végleg elhagyja Európát és Tanzániában települ le, ahol állatkertek és múzeumok megbízásából mint gyűjtő és vadbefogó tartja fenn magát. Évek múltán az afrikai ország egyik legismertebb fehér vadásza, állatkert és vadaskert alapító, az afrikai vadászkultúra európai mintára történő átformálója a Kilimandzsáró és a Meru vulkán vadászterületein, ahol egyben vadászati főnök is.
Az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás egyik értelmi szerzője, melyen a tanzán pavilon vezetőjeként vesz részt.
Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben Balatonedericsre, családi kúriájába hozza haza, mely azóta élő állatvilággal körülvéve, mint múzeum működik.
Számos vadásztársaság tagja, a Véreb- és Agarászegylet elnöke. Magas kitüntetésben részesül Tanzániában, idehaza a Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986), a keszthelyi Agrártudományi Egyetem életművéért adományozott honoris causa (1993) és a Hubertus-kereszt aranyfokozata postumus kitüntetésének tulajdonosa. Számos publikációja jelent meg mind külfödi, mind belföldi szaklapokban.
1994. július 12-én távozott az örök vadászmezőkre.